Hétvégén éjszakai futóversenyen, majd folyadékpótló sörözős „életmegváltó” beszélgetésen voltam barátokkal. Megérte. Ők az én lakmuszpapírom. Jól mutatják a hétköznapi, előítéletes emberek gondolkodásmódját. Merthogy, szóba jött a „felsőzsolcai” eset és a készházak, szerelt házak hazai megítélése…
„Amikor építkeztünk, én is gondolkoztam könnyűszerkezetes házban” – mondja taxis barátom, majd hozzáteszi: „a Budapesti Piacban (…na, az itt hirdetett 9-10 millió ft-os ellenállhatatlan áraknak kell igazán ellenállni!!!! NEM LEHET HÁZAT ÉPÍTENI ENNYIBŐL! - szerk.) láttam egy könnyűszerkezet-építő hirdetését, az olcsósága keltette fel a figyelmemet. Aztán ismeretség révén egy kőműves azt mondta, hogy ennyiből ő is meg tudja csinálni.”
Hát ez az, ez a mai magyar valóság, így vásárolunk, építünk egy életre otthont magunknak!
…Természetesen a kőművesé lett a munka. És mi döntött mellette? Az ígérete! Az ára.
Tipikus magyar eset. Nem azt nézte barátom, hogy mit vállal, milyen munkát, milyen műszaki és technológiai megoldásokat használ, hogy milyen garanciákat vállal, hogy milyen szakembergárdát alkalmaz, hogy milyen energetikai besorolása (és fűtésszámlája) lesz, hogy ezt követően hogyan tudja majd eladni D vagy E energia-besorolással stb., hanem, azt, hogy kecsegtető, olcsó árajánlatot adott.
Az építkezés elhúzódása és egyéb nyalánkságokat most nem hangsúlyoznék, csak a végeredményt. Párásodó ablakok, nagy rezsi. Aztán egy év múlva egy nyílászárókkal foglalkozó közös barátunk kiment, és megnézte, milyen ablakok lettek beépítve. Tulajdonképpen az ablak szerepe – használhatósági szempontból – csak a fény beszűrődését volt hivatott ellátni. A meleg „kordában tartását” már nem. Kiderült, a lehető legolcsóbb, energetikai szempontból botrányos értékű ablakok kerültek beépítésre.
Ablakos barátunk fogta a fejét, és nem győzte taxis barátunknak mondani, hogy mennyire megvezették.
Ennyiből ezt lehet – teszem hozzá.
Teljes ablakcsere az egész (új!!!)épületen!
Pénz, kosz, idegeskedés – a legfontosabb jelzők.
A végén jött az aranyigazság: az olcsó ajánlat drágább lett.
Ekkor szóba került újból a készház, a fix árunk és a számtalan előnyünk. De taxis barátom megint azzal jött, hogy az csak egy készház. Mondom neki: nézzük a másik oldalát: az csak egy téglaház, aminek számtalan „problémája” van, melyeket folyamatosan meséltél az elmúlt évek alatt. „Mondj pár dolgot, ami rossz egy készházban” – állítom pellengére.
„Az ára…” kezdi, mire újból előhozom a saját történetét, mire „jó, oké, ez igaz, de az előítéletek”.
És végül ebben maradunk. Csak az előítéletek vannak. Minden másban egyetértünk.
Öten ültünk a sörözőben. Ebből taxisbarátom és testvére minden (készház) előnyünket elismerte, de amiatt, hogy ismerős kőművesük olcsón meg tudja csinálni álmaik házát – nem tántorítottak. Hiába beszéltünk újból a készházak előnyeiről, melyet több évtizeden, fél évszázadon át felismertek a nyugati országokban; a gázszámláról, komfortérzetről, egyenes falakról, fix árunkról, érvényesíthető garanciákról stb., a magyar mentalítás, gondolkodásmód olyan mélyen begyökerezett, hogy ész érvekkel sem lehet jobbá tenni életü(n)ket.
És ez általánosítható Magyarországra. Svájc, Ausztria, Németország, de a skandináv országokat is említhetném, talán ezért járnak több évtizeddel előttünk. Ők azt nézik, hogy adott pénzükből mi a maximum, amit ki tudnak hozni, és milyen fenntarthatósággal!
Ezért is szoktam ajánlani ügyfeleinknek, hogy nézzük meg, mennyi a büdzsé, és ahhoz tervezzünk házat – így a lehető legjobb épületet tudjuk gyártani és szerelni.
A budapesti éjszakai futóverseny egyébként nagyon jó hangulatban zajlott, az időjárás is kegyes volt, a futás idejére elállt az eső; a kivilágított Budapest csodás, a turisták bíztatása meg fenomenális volt!
Ígérem, utoljára foglalkozom Rudolf úrral - tudják, az építész, aki hangoztatja, hogy ne építs szerelt házat, mert nem fér bele nézeteibe. Ez a heppje. Nem szeretném, hogy nekem meg ő legyen a heppem, csak még egy utolsó karcolatot vetnék, mert „elszállt az agyam”, amikor a minap a HVG-ben azt olvastam, hogy a „felsőzsolcai főépítész viszont azt állítja, hogy a „papundekliházak” nem bírják az árvizet. …A jelző és az általánosítás már akár bírósági fokozatba is emelhetné az építész rosszindulatú "vádaskodását".
De. Kőbe vésett filozófiáját, általánosító jelzőit illetve annak állandó hangsúlyozását nehezen emésztem meg (és csodálkozom, hogy sajtóban erről a szakma keveset cikkezik). Mindenkinek lehet magánvéleménye; példának okáért én személy szerint nem szeretem az „itongházat” és a „kólaízű cukorkát”, de nem állok kamera elé ezzel. …Mondjuk, szépen is néznék ki ezzel a két hírrel.