Talán a válság hozta.
Meg annak a vonzata.
Hogy minden a pénz körül forog, és nem a korrektség és megbízhatóság körül.
Értem ez alatt a vállalkozókat!
Csökkent a megrendelések száma, és ez sok cégnek fáj. Persze, ezt miniszterelnökünk előre megmondta, de sokan nem tudják feldolgozni. Persze, senkinek sem könnyű.
De ettől még nem kellene a piacot és sok céget a szakadék szélére vezetni.
Miről is beszélek?
Az elmúlt időben több olyan megrendelőről is tudok, akik addig, addig alkudoztak, hogy egy-egy cégnél több milliós tételt faragtak le. Ezzel még nincs probléma, de…
Olyan mértékig süllyedt az ügyfélszerzés technikája, hogy az már szót érdemel.
Tudok cégről, aki olyan áron szipkázta el többi elől a munkát (mondjuk ki: alávágva) ami korrekt anyagokkal kivitelezhetetlen!!! És már nem az innovációra fordítandó nyereségről, vagy egyéb járulékos költségekről beszélek, hanem arról, hogy nullára sem hozható ki. Volt már tavaly cég, aki úgy szerzett ügyfelet, hogy mindenkinél olcsóbban vállalta el – na de ez a cég ma már nincs, és így a vele járó biztonságos garancia; ez utóbbit érdemes a vevőnek is előre beleszámítani az olcsó árba! És akkor felmerül a tisztességes üzleti politika kérdése, ami hazánkban sajnos…
És ezek a cégek a könnyűszerkezetes minősítési rendszerben jegyezve vannak, voltak.
